Gyulladásos elváltozások

Epikondilitiszek

Az epikondilitisz olyan betegség, amelyet a felkarcsont oldalsó epikondilusán („teniszkönyök”) vagy belső epikondilusán („golfkönyök”) tapadó inak gyulladása és degenerációja jellemez. Fájdalmat okoz a könyök tájékán, és megnehezíti a kéz és az alkar használatát, különösen az ismétlődő vagy erős fogást igénylő tevékenységeknél. Az oldalsó (laterális) epikondilitisz gyakoribb (5–9-szer), mint a belső (mediális) forma.

Epikondilitiszek — anatómiai illusztráció

Okok

  • Túlterhelés: a csukló és az alkar ismétlődő mozgásai
  • Ismétlődő mikrosérülések: a kéz túlzott használata sportolás, munka vagy háztartási tevékenységek során
  • Sporttevékenységek: tenisz, golf, fitnesz, sziklamászás, dobások vagy ütős sportok
  • Szakmai tevékenységek: a csavarhúzó vagy ecset ismétlődő használata, illetve nehéz tárgyak emelése
  • Kockázati tényezők: 35–45 év közötti életkor, dohányzás, elhízás

Tünetek

  • Fájdalom a könyök tájékán: a könyök oldalsó vagy belső részén jelentkezik
  • Mozgásra jelentkező fájdalom: felerősödik a csukló ellenállással szembeni nyújtásakor (teniszkönyök) vagy hajlításakor (golfkönyök)
  • A fogóerő csökkenése: nehézség a kézfogásnál, tárgyak felemelésénél vagy edények kinyitásánál
  • Merevség: különösen reggelente vagy pihenés utáni időszakokban
  • Kisugárzó fájdalom: olykor lehúzódhat az alkar felé

Diagnózis

  • Specifikus klinikai tesztek
  • Röntgenfelvétel: általában eltérés nélküli, más betegségek kizárására szolgál
  • Ultrahang: szelektíven alkalmazva kimutathatja az ínelváltozásokat és a gyulladást
  • MRI: tartós vagy összetett esetekben javallott

Kezelési lehetőségek

A kezelés a tünetek súlyosságától és időtartamától függ.

  • Konzervatív: a relatív pihenés és a tevékenységek módosítása jelenti a kezelés első vonalát. Gyulladáscsökkentők szedése, fizioterápia, nyújtógyakorlatok, lökéshullám-terápia és ortézis viselése csökkentheti a fájdalmat és elősegítheti a gyógyulást. A kortikoszteroidos infiltrációk, a botulinum-toxin, valamint az autológ vérrel vagy PRP-vel végzett injekciók átmenetileg enyhíthetik a tüneteket.
  • Sebészi: súlyos vagy a konzervatív kezelésekre 6–12 hónapon át nem reagáló esetekben mérlegelhető a sebészi beavatkozás az érintett ín debridmentje (kitisztítása) és visszatapasztása céljából. A beavatkozást lokoregionális érzéstelenítésben (a kar elaltatásával) végzik, körülbelül 4–5 cm-es heggel jár, a felépülés pedig fizio-kinezioterápiát igényel a felső végtag erejének és mozgékonyságának visszanyeréséhez.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy az esetek többsége önkorlátozó, és 8–12 hónap után magától megszűnik.

Utolsó frissítés: 2026. június 27.

← Vissza az elváltozásokhoz